A Brunnenviertel városrészben élek Ottakringben, Bécs 16-ik, a város nyugati felén a Bécsi-erdő dombjaira felkúszó kerületében. Itt található egy kútról elnevezett köz és a kútról elnevezett piac, a Brunnengasse és a Brunnenmarkt is.
Bár a földrajzi nevekben errefelé sokszor visszaköszön a kút, korábban soha nem gondoltam arra, hogy milyen kút is lehetett ez.
Ha a Brunnenmarkt, a Kút-piac kellős közepén egy szembeötlően termetes, szökőkutas, többmedencés csobogó kút állna, akkor persze eredendően összekapcsoltam volna ezt a teret a kút képével. Viszont itt nincs ilyen kút, sőt a Brunnengasséban, a "Kút-közben" is hiába keresnénk kutat.
Őszintén szólva nem is érdekelt, hogy miért nevezték el egy kútról a Kút-piacot, a Brunnenmarktot. Az életem a legcsekélyebb csorbát sem szenvedte attól, hogy nem tudom ennek az okát. Másrészről jócskán gazdagabbnak érzem az életem, hogy most már tudom, miért, ezt pedig az egyik társasházi szomszédomnak köszönhetem, akire a múlt heti lépcsőházi beszélgetésünkig különösebben rá sem hederítettem.
Ez a szomszéd mondta el tehát, hogy a "Kút-piac" név egy nagy medencés, hatalmas kútból ered, amit 1780 körül a házunk közelében építettek. Wolfgang Amadeus Mozart akkoriban valamivel 30 fölött járhatott, Ludwig van Beethoven pedig éppen tíz éves lehetett
A szomszédom azt mesélte, hogy ez a kút egy úgynevezett "kifolyós kút" volt.
Amikor azt hallottam, hogy "kifolyós kút", rögtön arra gondoltam, hogy hiszen minden kút kifolyós, mert mindegyikből kifolyik a víz. Vissza is kérdeztem a szomszédomnál.
"Kifolyós, és nem merítős kút" - válaszolta kurtán a szomszédom.
"Ezt nem értem" - mondtam neki. A merítős kút alatt egy nagy medencét képzeltem el, amibe belefolyik a víz, amit aztán vödrökkel-csöbrökkel kimernek.
Ezt el is mondtam a szomszédomnak, aki hevesen ellenkezett: "Nem, nem, egyáltalán nem, valamit biztos félreértett" - mondogatta.
Mivel szilárd meggyőződésem szerint ő tévedett és nem én, próbáltam meggyőzni az igazamról. Ő viszont nem hagyta magát eltéríteni és csak mondta a magáét: "Hallgasson csak meg! A merítős kútból nem folyik a víz! Valamit félreért! A merítős kútból nem folyik víz. Hallgasson csak meg!”
Én pedig: "Igen, mondja csak el, meghallgatom. De én úgy gondolom, hogy a víz nem ki- hanem befolyik a merítős kútba, és hogy ezt a befolyó vizet merik ki. Pontosan szólva tehát egy befolyó kút és – jól ki is hangsúlyoztam az "és"-t – merítős kút!"
Erre a szomszédom: "Nem, a merítős kútba nem folyik bele a víz. A merítős kútban áll a víz. Áll! A merítős kútból talajvizet merítenek.”
Én pedig: "Talajvizet?”
A szomszédom: "A merítős kútnak van egy aknája, és ebből az aknából merítik vödörrel a vizet!"
Végre elillant a korábbi elképzelésem a kimerős kútról és megértettem, hogy mire gondol a szomszédom: "Ja, már értem! Egy mélyre ásott kútra gondol, amibe kötélen eresztik le a kimerő vödröt... Erre egyáltalán nem gondoltam, sajnálom. Azt hiszem, ilyen kutat én Bécsben talán soha nem is láttam. Ilyen kutakat csak faluról meg lovagvárakból ismerek.”
"Manapság talán már nincs is merítős vagy kerekes kút Bécsben, ebben igaza van" - mondta a szomszédom, "de régebben a kerekes kútra alapozták Bécs vízellátását. A XIX. század elején tízezer kerekes kút volt Bécsben."
"Tízezer!" kiáltottam, "Ez tényleg hihetetlen!" A mély megdöbbenéssel akartam kicsit kárpótolni a korábbi csökönyösségemért.
"De még azt akartam elmondani arról a kútról, amiről a Kút-piacot elnevezték..." - folytatta a szomszédom. "Az volt a különleges ebben a kútban, hogy a császári udvar vízvezetékéről táplálták, friss ivóvíz volt a Bécsi-erdőből. Ilyen minőségű víz Bécsben akkoriban csak talán ha 400 házban volt."
"Csupán négyszáz?!" - kiáltottam döbbenten, még mindig azon fáradozva, hogy a lelkesedéssel kiköszörüljem a korábbi nemtörődömséggel okozott csorbát.
Amikor pedig kezdtem átérezni azt a boldogságot, ami eltölthette az embereket, amikor császári vizet adó kutat építettek a szomszédságban, felvillant egy meglehetősen fáradtságos apróság: "Tételezzük fel, hogy annak idején elalvás előtt még megszomjazom, és elfelejtettem napközben vizet hozni: ilyenkor el kellett volna gyalogolnom a kútig meg vissza, ráadásul visszafelé még a nehéz vödröt is cipelhetem! Mindezt elalvás előtt!"
A szomszédom nevetett. "Azt azért nem hiszem, hogy elfelejtett volna vizet hozni! De még ha el is felejtette volna, épp ilyen esetekre voltak olyan emberek, akik abból éltek, hogy másoknak vizet hozzanak. Ilyenek voltak például a vizesemberek, akik vizeshordókkal járták a várost, vagy a vízhordó nők, akik behordták a vizet a házba."
"De este tizenegykor ők még járták a várost?"
"Úgy gondolom, hogy igen, de erre nem tudok biztos választ adni. Megpróbálom kideríteni és szólók."
A küldetéstudat nem hiányzott a szomszédomból, az biztos. Ezt bizonyította az is, amit rögtön javasolt nekem.
"Lenne kedve kipróbálni velem egy bolondságot?"
"Mit szeretne kipróbálni?"
"A kútról szeretném hozni a vizet, mint kétszáz éve szokták. Bádogkádat már szereztem is, és akad egy második is, amit használhat, ha szeretné... A mai hőségben nem is lehetne ennél frissítőbb!"
"Bármennyire is kedvelem a bádogkádakat meg az időutazást, de ezt tényleg meg kell gondolnom."
"Gondolja csak meg... Talán egy csésze kávé mellett a Kút-piacon? Meg is hívom a kávéra, útközben pedig meg is mutatom az ivókutat, ahonnan a vizet akarom hozni."
Nekivágunk és megnézzük a kutat, majd iszunk egy kávét a Kút-piac egyik csodás kávéházában. Estefelé sörre váltottunk, és mire besötétedett, már arra koccintottunk, hogy beadtam a derekamat a kísérletéhez. Még éjfél előtt meg is töltöttük az első csöbröt a kútnál és haza is cipeltük az értékes nedűt a két lakásba.
A Brunnenmarkt Bécs térképén: Itt van a Brunnenmarkt
Bécs legolcsóbb piacát a tarka és távoli kultúrákat is idéző hangulata miatt a "sarki Napkeletnek" is hívják: Brunnenmarkt (németül) – wien.at
1.000 ivó-, valamint 55 mű- és emlékkutat kezel Bécs városa: Kutak Bécsben (németül) – wien.at
Wolfgang Amadeus Mozart (németül) – Wien Geschichte Wiki
Ludwig van Beethoven (németül) – Wien Geschichte Wiki
A bécsi vízszolgáltatás (angolul) – wien.at
Okos bécsi vízellátási projektek:
rajz: Sandra Biskup
szöveg: Simon Kovacic